A Nap (The Sun)                   

Hungarian:

(Tarot, Nagy Arkánum, XIX.)

Korhadt, lőcslábú, kérdőjellé görbült gnóm

                                  keresi a Temetők Urát. Szarvai között 

az eleven Naphús korongja.

       Babilon úrnőjét kiterítik. Viaszmerevségű,

csúszkál a bomló testnedvektől síkos

boncasztal tenyerén.

       Kelyhe mozdulatlan jaj, dögszagú üreggé tágult

              taplószáj. Tíz Nap az égen, jön Hou-Ji,

                     az íjász, s megszabadítja világunkat kilenctől,

így enyhül a gyilkos forróság… Groteszk krikszkrakszok

       kerülnek elő a megboldogult hagyatékából, istenkísértő

       praktikákat sejtet valamennyi. Csőrös retortában csöppnyi,

       békafejű lény ugrál

              a valószerűtlenül világoszöld lében. Proserpina

a szárnyaszegett éjszakák egyikén

       meztelenül bolyong. Megynyíló kripták

között. Kulcs és málló húsú, bűzös haltetem a batyúja.

Gyennyező fekély-rózsák lepik mindenütt, hibátlannak látszó  testére a rothadás rajzolja szigillumait… Fenyőágak törnek, ahogy az agyagszobor ledől… 

S visszasomfordálnak helyükre
a Hou-Ji által lelőtt Napok. Mind a kilenc…

English:

(Tarot, Major Arcane, XIX.)

A rotten, bowlegged, question mark-curved gnome

seeks the Lord of Cemeteries.

       The disk of the living flesh of the Sun

                     sits between his horns.

       The lady of Babylon is laid out. Rigid as wax,

                     the decomposing body fluids make it slither

              on the palm of the autopsy table.

Her chalice is a motionless woe,

       a fungus mouth expanded into

a foetidus cavity.

       Ten Suns are up in the sky, then comes Hou-Ji,

                     the archer, and frees our world from nine,

       thus getting rid of the killer heat… Grotesque squiggles

come forth from the inheritance of the departed, they all suggest

God tempting practices.

       In a beaked retort a tiny

              frog-headed creature bounces

in the unrealistically light green goop.

                            Proserpina is wandering naked

       during one of the clip-winged nights

among the opening crypts.

Her sack is a key and a moldering fleshed stinking fish carcass.

Purulent ulcer roses swarm everywhere,

       rot draws its sigillums on its flawless-looking body…
Pine branches break as the clay statue falls…

And the Suns shot by Hou-Ji sidle back into their places.
All nine…